Az energiahatékonyság szóba kerülésekor gyakran találkozhatunk az ún. energetikai tanúsítványokkal, melyek az ingatlanok energetikai teljesítményét rangsorolják. Ezek a tanúsítványok nem csupán papírok, hanem kulcsfontosságú eszközök a fenntartható jövő felé vezető úton. Azonban, mint minden skálán, az energetikai tanúsítványoknak is megvannak a sajátos kategóriáik, melyek a leghatékonyabból a kevésbé hatékonyig terjednek.
Ebben a blogbejegyzésben a rosszabb besorolások világába kalauzoljuk el az olvasót, felfedezve azokat a kihívásokat és lehetőségeket, amelyekkel az alacsonyabb kategóriákban található ingatlanok tulajdonosai és bérlői szembesülnek. Szembesüljünk a tényekkel, ismerjük meg a kihívásokat és találjuk meg azokat az utakat, amelyek a fenntarthatóbb jövő felé vezethetnek.
Az alacsonyabb kategóriákban való elindulás az energiahatékonyság útján az első lépés lehet egy zöldebb élet felé, és az ebben a cikkben felfedezett információk segítségével minden olvasó könnyebben eligazodhat ezen az úton. Kezdjük tehát az energiateljesítmény skálájának alacsonyabb szintjeivel, hogy mélyebben megérthessük azokat a kihívásokat, amelyekkel a tulajdonosoknak és lakóknak szembe kell nézniük.
Az alábbi információk az “9/2023. (V.25.) ÉKM rendelet” alapján kerültek megfogalmazásra.
“I” energetikai besorolási kategória (korábban: “JJ” – Kiemelkedően rossz):
Az ingatlan energiahatékonysági vesztesége a követelményekhez képest 500% vagy annál magasabb. Általában hőszigetelés nélküli, régi, nem megfelelő minőségű, esetleg vetemedett fa/fém/műanyag nyílászárókkal ellátott, és 3,5 méternél magasabb belmagasságú ingatlanok, elektromos fűtéssel és használati melegvíz előállítási rendszerrel. Önálló rendeltetési egység esetén az energiahatékonyság kevésbé védett szélső és a legfelső/legalsó szinten elhelyezkedő ingatlanok. Építési idő: 1920 előtt.
“H” energetikai besorolási kategória (korábban: “II” – Rossz):
Az ingatlan energiahatékonysági vesztesége a követelményekhez képest 391-500% között van: általában hőszigetelés nélküli, 3,0 méternél magasabb belmagasságú, régi, nem megfelelő minőségű fa/fém/műanyag nyílászárókkal ellátott ingatlanok, földgáz alapú elavult hőleadóval rendelkező fűtési rendszerrel és elektromos használati melegvíz előállítással. Önálló rendeltetési egység esetén az energiahatékonyság szélső és a legfelső/legalsó szinten elhelyezkedő ingatlanok esetében. Építési idő: 1920 előtt.
“G” energetikai besorolási kategória (korábban: “HH” – Gyenge):
Az ingatlan energiahatékonysági vesztesége a követelményekhez képest 311-390% között van: általában hőszigetelés nélküli, 3,0 méternél magasabb belmagasságú, régi, nem megfelelő minőségű fa/fém/műanyag nyílászárókkal ellátott ingatlanok, földgáz alapú elavult hőleadóval rendelkező fűtési és használati melegvíz előállítási rendszerrel. Önálló rendeltetési egység esetén szélső vagy a legfelső/legalsó szinten elhelyezkedő ingatlanok esetében. Építési idő: 1920 előtt.
“F” energetikai besorolási kategória (korábban: “GG” – Átlagost megközelítő):
Az ingatlan energiahatékonysági vesztesége a követelményekhez képest 251-310% között van: általában hőszigetelés nélküli, 3,0 méternél magasabb belmagasságú, régi fa/fém/műanyag nyílászárókkal ellátott ingatlanok, energetikailag védettebb helyen (több oldalról fűtött térrel érintkező középső, esetleg 1 oldalról védtelen ingatlan) földgáz alapú elavult hőleadóval rendelkező fűtési és használati meleg víz előállítási rendszerrel. Építési idő: 1920-as és 1950-es évek.
A tanúsítók munkája fontos szerepet játszik az épületek fenntarthatóságának és energiahatékonyságának értékelésében, továbbá hozzájárulnak a környezetvédelemhez és az energiatakarékossághoz. Díjazásuk a munka nagyságához mérten kerül megállapításra.
A következő bejegyzésben a középértéknek számító kategóriákat vesszük górcső alá.
