Arról már írtunk ezen az oldalon, hogy ingatlan adásvételkor, vagy új ingatlan építésekor is kötelező az energetikai tanúsítvány megléte. Ez az dokumentum lett kvázi a zöld kártya, mely arról ad információt, hogy az adott ingatlannak milyen az energiafelhasználása.
Ennek alapján a magyar háztartások energetikai szempontból AA++ és JJ minősítés közé eshetnek, amely skálán a legjobb minősítés az AA++ és a legrosszabb pedig a JJ. Az, hogy meddig elfogadható egy ingatlan energiafelhasználása sok mindentől függ, az mondható el általánosságban, hogy például egy ingatlan vásárlásakor a minimálisan elvárható minősítés a CC – amelynek meg kell lennie.
Ez az elvárás egy adásvételkor, de arról is írtunk már, hogy az új építésű ingatlanoknál 2021. január elseje után kötelezően érvényben lesz az a rendelkezés, hogy legalább BB minősítésűnek kell lenniük.
Ez az elvárás tehát az új építésű ingatlanokra fog vonatkozni.
De mi a jellemző, mi az általános a már meglévő ingatlanok esetében nálunk?
Nézzük meg a jellemző arányokat!
Ebből a táblázatból jól látszik, hogy a tanúsított ingatlanok esetében a jelenleg legjellemzőbb kategória a CC. Ez nem véletlenül alakult így nyilván, hiszen egyfelől ez a minimum elvárás ingatlan eladásakor, másfelől pedig a CC-nél magasabb szintek teljesítéséhez két olyan összetevő megléte is szükséges például, ami kétségtelenül nagyon megnehezíti az ezekbe a kategóriákba való kerülést.
Az egyik ilyen például az, hogy társasházi lakásra akkor adható csak CC-nél magasabb minősítés, ha az egész házra magasabb minősítést adtak ki, mint CC. A másik követelmény pedig az a magasabb kategóriákban, hogy az energiafogyasztás legalább 25 %-át megújuló energiaforrásokból kell fedezni. Tehát, ha ilyen nincs telepítve az adott ingatlanban, akkor az a helyzet áll elő, hogy még akkor sem adható magasabb minősítés, mint a CC, hogyha ezt az ingatlan energiafelhasználására vonatkozó számadatok ezt indokolnák.
A szabályozás tehát meglehetősen szigorú a magasabb kategóriák eléréséhez. Nem véletlen tehát az, hogy ezekben jóval kevesebb ingatlan van, jól érzékelhető a nagyságrendi különbség a CC-nél magasabb kategóriák számadatait ha nézzük.
Érdekes változás lehet majd az, hogy a jövő évtől kötelező szabályozás hogyan, és milyen ütemben fogja ezt az arányt változtatni – érdemes lesz majd ezt figyelni. Nem utolsó sorban azért sem elhanyagolható kérdés ez, mert az energiahatékonyság, a megújuló források használata végső soron és hosszú távon a környezetünk védelméért, és bolygónk hosszabb távon élhetőbbé tételéért kerül fókuszba.
Ott van azonban a másik végpont is: azok a háztartások, amelyek a legrosszabb adatokkal rendelkeznek. Mondhatjuk azt, hogy meglehetősen nagy arányban vannak még jelen azon ingatlanok, ahol nem optimális, vagy egyenesen rossz az energetikai besorolás. Itt kell felhívnunk arra a figyelmet, hogy a fenti diagram nem teljes: ezen csak és kizárólag a tanúsított ingatlanok szerepelnek. Azok tehát, amelyekről most van szó, nagy eséllyel ebbe a körbe be sem kerülnek. Mert ennél a pontnál kell beszélnünk az energiaszegénységről is, mint fogalomról. Kell beszélnünk, mert ez sajnos élő és létező dolog ma Magyarországon. A statisztika szerint jelenleg több, mint egymillió háztartás van ma nálunk, ahol nem tudják felfűteni a megfelelő szintre az ingatlant vagy, ha fel is tudják fűteni, az energiaköltségek kifizetése után az ott lakók a szegénységi küszöb alá kerülnek.
A probléma ebben az esetben a nagyon rossz lakhatási körülményekben keresendő, amelyből természetesen egyenesen következik az, hogy a lakások energetikai korszerűsítésével lehetne ezen segíteni – így az energiahatékonyság is javulna természetesen. A kérdés az, hogy ezekkel az ingatlanokkal mikor és ki fog ilyen értelemben foglalkozni – ez is a jövő kérdéseinek egyike, és szintén nem kevéssé fontos környezetünk szempontjából. A jelen helyzetben erre még kevéssé látható megoldás, vagy akár megoldásra való törekvés.
